A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fülszöveg. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fülszöveg. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 14., kedd

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem – könyvajánló | Ria Könyvei 2020.

Sziasztok! Egy újabb könyvajánlóval érkeztem nektek mára, ugyanis áprilisban kiolvastam A fiúknak, akiket valaha szerettem című könyvet, ami hatalmas nagy kedvencem lett. Ez a könyv egy nagyon édes kis történet és ezekben az időkben nekem pontosan ilyenre volt szükségem. Habár szerintem már mind hallottatok róla, vagy legalábbis a legtöbben.

Biztos rengetegen láttátok már azt a filmet, amelyet ebből a könyvből készített a Netflix, bevallom én is előbb láttam ezt, minthogy olvastam volna a könyvet. De a könyv nagyon sokat hozzá ad a történethez, és nem teljesen hű a film a könyvhöz. Pár jelenet teljesen át lett alakítva, és természetesen voltak jó részek amik ki lettek hagyva. De szerintem a kettő együtt igazán élvezetes lehet. Én külön-külön imádtam mind a kettőt.



Fülszöveg:

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.


____________♥___________
„Tudod milyen érzés úgy szeretni valakit, hogy alig bírod elviselni, 
és közben tudni, hogy ő soha nem fog ugyanígy érezni?”
_________


A történet a Covey családról szól, pontosabban pedig Lara Jean meséli el azt, hogy hogy éli meg a mindennapjait egy átlagos középiskolás 11. osztályos lányként. Lara Jean 17 éves, a nővérével Margot-val, a kishúgával Kittyvel és az édesapjukkal élik mindennapjaikat. Mivel a lányok édesanyja meghalt még akkor amikor ők kicsik voltak.

Lara Jean egy pávakék kalapdobozban tart öt, számára nagyon fontos levelet. Azért fontosak számára, mert akkor írta őket amikor szerelmes volt, ezek szerelmeslevelek öt különböző fiúnak. Ezeket a leveleket a lány magának tartogatta, ezek igazából csak búcsúlevelek, amiket nem akar soha elküldeni a címzetteknek. Hatalmas baj lenne, ha valahogy kikerülnének, nemde?


____________♥___________
„Az biztos, hogy jó érzés egy csapat részének lenni, azt érezni, hogy 
az ember tartozik valahová.”
_________


De a levelek megérkeznek a címzettekhez, ezzel rengeteg bonyodalmat hozva Lara Jean életébe. Az események csak itt indulnak be igazán. Valahogy meg kell oldania az egészet egyedül, úgy hogy nem kérdheti ki a nővére tanácsát, vagy segítségét. Egyrészt azért mert a világ másik felén van – Skóciában. Másrészt pedig azért mert nem akarja, hogy azt érezze, hogy elárulta a saját testvérét. 

Valójában a levelek kikerülése nem is akkora gond ha így rátalál az emberre a szerelem végül, nem? Peter Kavinsky, minden lány álma. Azért egész jól hangzik. 

Peter-nek szüksége van Lara Jean-re, és a lánynak is rá. De vajon csak mint egy álkapcsolat vagy lesz ebből egy valós is?


____________♥___________
„Manapság mit tudnak a fiatalok a szerelemről és az életről?”
_________




Értékelés: 5/5

Borító: 4/5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalak száma: 358 oldal

Fejezetek száma: 72 fejezet

Műfaj: romantikus



Kedvenc szereplőim: Lara Jean, Kitty, Mr. Covey, Chris, Peter Kavinsky.


____________♥___________
„Nem akarok félni többé! Bátor akarok lenni! Azt akarom… hogy végre 
elkezdődjön az életem! Szerelmes akarok lenni 
egy olyan fiúba, aki viszontszeret!”
_________


Személyes véleményem:
Én ezt a könyvet nagyon szerettem.
Annyira édes és aranyos volt, ez most nagyon kellett a lelkemnek.

Szerettem a szereplőket, kivéve Margot, őt nagyon nem tudtam megkedvelni és ahogy egyre jobban közeledett a könyv vége, egyre jobban idegesített. Ehhez képest még Gen karakterét is jobban kedveltem.

Lara Jean története nekem nagyon tetszett, ő maga is egy jól felépített karakter volt. Tetszett a Song lányok közötti összetartás és szeretet.
Kitty és Mr. Covey számomra nagyon szórakoztató szereplők voltak, és Kitty viselkedése is tükrözte, hogy valójában ő még egy kislány.
Na és akkor ott van Kavinsky, imádtam. Tipikus álompasi szerintem.

A sztori szerintem különleges és egyedi volt, keveredett a technológia a régi időkkel.
Alig várom, hogy a trilógia utolsó két részét is el tudjam olvasni! :)




Köszönöm, hogy végig olvastad ezt a bejegyzét!
xoxo
Ria♥



_____________________________
A legutóbbi öt bejegyzést a linkekre kattintva tekintheted meg:

Stephen Chambers: Jane és a Hollókirály | könyvajánló

Tapodi Brigitta: A hajtű | könyvajánló

Catherine Rider: Csók Párizsban | könyvajánló

Újévi fogadalmak 2020. | book tag

2019 legjobb olvasmányai | lista

2020. április 3., péntek

Stephen Chambers: Jane és a Hollókirály – könyvajánló | Ria Könyvei 2020.

Sziasztok! Most egy gyermek- és ifjúsági regényről hoztam nektek egy ajánlót. Nem olyan régóta kezdtem ebben a műfajban is olvasgatni és igazi kis gyöngyszemekre lehet lelni.
Ide kattintva megtekintheted az előző könyvajánlómat, amely Tapodi Brigitta: A hajtű című könyvről szólt.



Fülszöveg:

Ez a nap is rosszul kezdődik. Míg a többi gyerek az udvaron játszik, az osztályteremben senyvedő Jane különös dolgot vesz észre: az iskolaudvar egyik fáján lakó mókus összecsomagol és elköltözik – ahogyan a jelek szerint a környék összes más állata is. Leguánja vészjósló figyelmeztetést karmol a homokba: Közeleg. Méghozzá a rejtélyes és félelmetes Hollókirály, s egy kutyát sétáltató vak öregember szerint éppen Jane az, aki megmentheti tőle a világot. És ha mindez még nem lenne elég egy napra, Jane szüleit szemmel láthatóan megbabonázzák az elektronikus eszközök, teljesen megfeledkeznek a világról, valamint arról, hogy vacsorára várják Diana nagyit, aki hatalmas vihar és egy különös ajándék kíséretében érkezik. Hamarosan aztán végleg elszabadul a gonosz, és úgy tűnik, Jane valóban kénytelen lesz egymaga szembeszállni a Hollókirállyal, hogy megtörje hatalmát és helyreállítsa a világ rendjét.



A történet főszerepében Jane és az öccse, Michael áll. Jane azon gyermekek egyike akinek át kell élnie, hogy milyen az amikor az embernek nincsenek barátai és mindenki kiközösíti az iskolában, de még a tanárok sem szeretik. Nem kitűnő tanuló és néha ügyetlen, de őt még nem szívta be a technológia világa és igazi zöld lány. 

Már a történet elején Jane észreveszi a vészjósló jeleket, hogy valami nincs rendben. Az állatok szépen lassan kezdenek teljesen eltűnni, de ezt senki sem veszi tudomásul rajta kívül. Mikor haza érnek a szüleik sem a megszokott önmagukat mutatják. Folyamatosan lóg a fülükön a telefon vagy ott az ölükben a laptop. Még azt is elfelejtik, hogy a nagyit várták vacsorára. A nagyi megérkezik, de vacsora nincs.


________-♥-________
„A világon minden kaotikus lehet, de attól még létezik a helyes és a helytelen.”
__________

A lány kap egy érdekes ajándékot a Diana nagyitól, amire később szüksége lehet. Ezt követően még furcsább dolgok történnek a házban. Mindeközben hatalmas vihar tombol odakint. A lánynak és a testvérének el kell menekülnie, de hova?

Egy vak ember aki a kutyájával közlekedik segít nekik. Elviszi őket Forróföldre, majd kiderül, hogy a lánynak és az öccsének is részt kell vennie a három próbán. A próbák lényege, hogy kiderüljön ki az akinek meg kell küzdeni a Hollókirállyal, ki az aki képes őt legyőzni. A rengeteg gyermek közül csak egy valaki tudja kiállni mind a három próbát.

S csak a különleges próbáknál kezd el igazán izgulni az ember.

Ki az akinek meg kell küzdenie a Hollókirállyal, hogy megmentse az egész világot, miközben az embereket megbabonázta a technológia és sem inni, sem enni nem hajlandóak? 
Az utcákon már vannak holtestek, mindez a Hollókirály miatt. Meg kell őt állítani valakinek.

Izgalmas fantasy történet nem csak fiataloknak.


________-♥-________
„Jane apja mindig azt mondogatta, hogy vihar idején az angyalok bowlingoznak, és ahogy a villámlás újra lecsapott, Jane eltűnődött, vajon az angyaloknak sikerült-e ledönteniük a bábukat.”
___________

Értékelés: 5/5

Borító: 5/5

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalak száma: 244 oldal

Műfaj: fantasy, gyermek- és ifjúsági irodalom






Kedvenc szereplőim: Jane, Finn, Diana nagyi és Manali.


________-♥-________
„...a rosszfiúk mindig veszítenek a végén. Így működik a világ, nem?”
___________


Személyes véleményem: 

Nekem nagyon tetszett az egész történet, a világfelépítés, a szereplők és a cselekmény is. Mivel én is átmentem nem is egyszer azon, hogy kiközösítenek és nincsenek barátaim, így könnyen Jane helyébe tudtam képzelni magam és át tudtam élni az egészet. 

A szereplők egytől egyig nagyon egyediek és ötletesek voltak. A cselekményszálak jól kapcsolódtak össze, és a lezárása is olyan lett a könyvnek amit vártam, nem maradt kérdésem.

Könnyen lehet vele haladni, és nekem nagyon tetszett, hogy minden kis dolog külön fejezetet kapott a történetben. Így nem voltak hosszúak a fejezetek, de a fejezetcímekről szóltak és nem mellébeszélésről.

Nekem nagy kedvencem lett, tetszett az írásmód, a stílus, a karakterfelépítés, a cselekményszál, a szereplők és a világfelépítés – mint már említettem. Biztos, hogy még valamikor újra fogom olvasni. :)







Köszönöm, hogy végig olvastad ezt a bejegyzést!
xoxo
Ria♥

_____________________________
A legutóbbi öt bejegyzést a linkekre kattintva tekintheted meg:


Tapodi Brigitta: A hajtű | könyvajánló

Catherine Rider: Csók Párizsban | könyvajánló

Újévi fogadalmak 2020. | book tag

2019 legjobb olvasmányai | lista

Karácsonyi szerzeményeim 2019. | lista


2020. március 22., vasárnap

Tapodi Brigitta: A hajtű – könyvajánló | Ria Könyvei 2020.

Sziasztok! Hosszú szünet után most egy újabb könyvajánlóval érkeztem nektek, és nem is akármilyennel. Hiszen én nem olvastam még ezelőtt történelmi romantikus regényt, de a mai ajánlóban erről olvashattok. 

A mai bejegyzés témája tehát Tapodi Brigitta: A hajtű című regénye, amelyet én recenziós példányként kaptam az írónőtől. Innen is köszönöm szépen először is Lindának, hogy rám gondolt és az írónőnek is, hogy bízott bennem. Köszönöm szépen a lehetőséget. :)

Az ajánló hű a fülszöveghez, így nem nagyon spoilerezek el vele semmit.



Fülszöveg:

Mire ​képes egy nő, hogy gyermeke legyen? Hol van az a határ, amit kiegyensúlyozott lelkiállapotában nem lépne át? Az élet örök körforgását szimbolizáló hajtű hosszú évtizedek óta a Stark nemzedék asszonyainak kontyát díszíti. A hajtű és az asszonyok útját áldás és megpróbáltatások sora kíséri.”

1944: A németek megszállják Magyarországot. Stark Nóra szülésznő, német katonákat köteles elszállásolni balatoni házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak. Az asszony ápolónőként dolgozik a kastélyból lett német hadikórházban. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a háború forgatagában.

2005: Stark Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a hajdanvolt balatonszentgyörgyi kastélyt, és most majorrá alakítja át. Emma és Erik találkozása elfeledettnek hitt érzelmeket hoz felszínre, és közben a múlt és a jelen sorsszálai összefonódnak egymással…



A szerzőről:

Tapodi Brigitta 1977-ben született Budapesten.
Dunaharasztiban él a családjával.
Történelmi, romantikus regények, novellák írója.
2015 óta a Történelmiregény-írók Társaságának tagja.
Instagram oldala@tapodibrigi
Moly.huTapodi Brigitta
Facebook@tapodibrigitta


A történetet párhuzamosan játszódik a múltban és a jelenben. A múltban Stark Nóra történetét ismerhetjük meg az 1944-es időkből. Láthatjuk azt, hogyan talál rá a szerelem, milyen akadályokon kell keresztül mennie, – neki és a férjének. A történet tökéletesen vissza adja azt, hogy milyen érzés lehetett a családoknak, a pároknak és a férfiaknak megkapni azt a bizonyos levelet, amelyben parancsba adják, hogy kötelesek kivonulni a frontra – a Führer parancsára.

A múltban arról olvashatunk, hogy Nóra hogyan éli ezt az egész helyzetet meg. Mivel a családja női tagjai mind bábák voltak, így ő is ezt a mesterséget gyakorolja. 
Parancsba adják, hogy kötelesek a német katonákat elszállásolni saját otthonukban a lakók, így ismeri meg Nóra Christoph von Vogel német katonával. Megismerhetjük kettejük kapcsolatát, hogy hogyan élik túl a háború okozta lelki megpróbáltatásait.
A német katona mindenáron védeni akarja Nórát, így mikor a nőt berendelik a Battyánpusztai-kastélyba melyet német hadikórházzá alakítottak, a katona folyton láthatja az asszonyt. Nóra német katonák sebeit kötözi, meghallgatja utolsó kívánságaikat és segít ahol tud.

Mindeközben a jelenben megismerhetjük Stark Emma történetét, aki Stark Nóra unokája. A jelen a 2005 körül játszódik. A lány tehetséges festőművész és grafikus. A családjában megszakítva a több nemzedékre visszanyúló bábaságot, ő a festészettel keresi a kenyerét. 
Megismerhetjük az ő életét, hogy milyen családi tragédia vezetett oda, hogy ő Németországba meneküljön. Átélhetjük vele, hogy hogyan deríti ki a múlt érdekes titkait.

Ahogyan szépen halad előre a történet a múlt és a jelen fonalai szépen összekapcsolódnak.

Rengeteg titok, fordulat, érzelem, valós, igazi és tartalmas könyv volt.



Értékelés: 5/5

Borító: 5/5, gyönyörűen illik a könyvhöz.

Kiadó: Historycum

Oldalak száma: 284 oldal

Műfaj: történelmi romantikus

Moly.huhttps://moly.hu/konyvek/tapodi-brigitta-a-hajtu


Kedvenc szereplőim: Stark Nóra, Christoph von Vogel, Stark Emma, Szász Anett és Erik.


Személyes véleményem:

Nagyon tetszett, hogy nem csak kitalált szereplők és események kaptak helyet a könyvben, de szépen bele volt építve rengeteg valós, megtörtént esemény, dolog és személy. Tetszett az is ahogyan a gyönyörű festészetet belevitte az írónő.

Nagyon tetszett az írónő írásmódja, ahogy a szavakkal játszott, ahogyan megfogalmazta a lírai mondatokat, ahogy használta a hasonlatokat és a tájleírásokat az valami csodálatos volt. Nagyon látszik a történeten, hogy sokat dolgozott vele és igazi tehetsége van az íráshoz.

Nekem nagyon tetszett a könyv, bátran ajánlom mindenkinek! :)


Kedvenc idézeteim:


„– A sok értékes kincset meg szétrabolja a rablóbanda. Látod lányom, ha nincs semmi, nincs mit ellopni.

– De a tisztaságot, tisztességet igen – suttogta Nóra.”
_____________________________


„A térde egy percre megroggyant az évek alatt felgyülemlett fájdalomtól. Nehézkesen elindult. A zsák a vállát nyomta, és minden rákövetkező lépésnél meghajlította a hátát. A háború gyötrelmes pillanatai, szorongató kínjai mind ott hevertek a zsákban. Rétegenként. Legfelül a háborúval. Ha egyszer vége lesz az átkozott öldöklésnek, akkor örökre leveti magáról. És végre egyenes háttal fog járni.”
_____________________________

„Az élet azonos módon működik. Egyszer rombol, másszor épít.”






Köszönöm, hogy végig olvastad ezt a bejegyzést.
Szép napot!
xoxo

2020. január 30., csütörtök

Catherine Rider: Csók Párizsban – könyajánló | Ria Könyvei (2020.)

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben a tavalyi év legutolsó olvasmányáról fogok nektek beszélni. Nekem nagyon tetszett, igazi karácsonyi hangulata volt ennek a könyvnek. Ez a könyv pedig nem más, – ahogy a címben is láthatjátok – mint Catherine Rider: Csók Párizsban című kötete. 







Fülszöveg
Serena Funtes aztán egy pillanatot sem akar elpazarolni hőn áhított párizsi kirándulásából. Minden megtervezett, a térképre gondosan fényképeket tűzött a megnézendő helyekről, és a legeslegutolsó dolog, amire vágyik az, hogy szemernyit is változtasson a tervein. Aztán egyszer csak Jean-Luc-kel, tesója pasijának francia barátjával rójja a várost. A fiúnak fotóznia kell, ha valaha is le szeretné tenni a fényképezés vizsgáját, de ez teljesen lelassítja Serenát. Miért nem a fiú kicsit hozzá igazodni? Egyik pillanatban civakodnak, a másikban összegabalyodnak… majd hamarosan olyan zegzugait fedezi fel közösen Párizsnak, amit Serena nem is álmodott. És amikor a szerelem beköszönt, néha egy másik optikát kell feltennünk, hogy észrevegyük azt, ami az orrunk előtt van…




Érdekesség az író(kkal) kapcsolatban, hogy a Catherine Rider írói álnév, valójában a Stephanie Elliot és James Noble szerzőpárost jelenti.



A kötet egy napot ölel fel. Egy karácsony előtti párizsi napot. A történet azzal kezdődik, hogy Serena Fuentes New York-ból elrepül Párizsba, hogy újra élje a szülei nászútját. Az egész Romantikus projekt célja, hogy eljussanak minden helyre ahová a szülei is eljutottak, illetve minden olyan helyre, ahová a szülei is el akartak jutni, de valami miatt nem sikerült nekik.
Serena úgy tervezte, hogy ezt az utat édesanyjával és a testvérével, Larával éli át. 

Azonban az édesanyja lemondta az utat, és mikor Serena betoppan a testvéréhez Párizsban, megtudja, hogy Lara az egész Romantikus projektet elvetette, mivel édesanyjuk lemondta. Majd közli a lánnyal, hogy új barátjával Madridba készülnek.

Serenanak nem csak, hogy egyedül kell felfedeznie a gyönyörű Párizst és mindent kihúzni a listájáról, de még lakhelyet is kell találjon magának éjszakára. 
Így hozzá össze a sors, – vagy inkább Lara és a barátja – Jean-Luc-kel, a fiúval akivel nem indul zökkenőmentesen a napja. 

Jean-Luc szobatársa helyén kap éjszakára szállást Serena. A fiú egy fotós projekt miatt indul el a lánnyal bejárni Párizst. Rengeteg képet készít amelyeket a feladatába szán. Végül pedig rájön, hogy a lány lett az igazi projektje. 

Végül az egész Romantikus projekt romokba dől. Vagy mégsem?

Serena és Jean-Luc a nap nagy részében csak megnehezítik egymás napját és veszekednek. A következő pillanatban pedig már felcsillan közöttük a szikra. 

A szereplőkkel együtt járhatjuk körbe Párizst. Az olyan gyönyörű helyekkel mint a Lowre, a Shakespiere and Company, de eljuthatunk velük egy csodálatos fotókiállításra is. Amely azonban felbolygatja Serena szépen elkészített menetrendjét.



Értékelés: 5/5 

Borító: 5/5

Kiadó: Menő Könyvek

Oldalak száma: 254 oldal

Moly.huhttps://moly.hu/konyvek/catherine-rider-csok-parizsban





Személyes véleményem:


Ez a könyv több mint egy gyönyörű köntösbe bújtatott egyszerű romantikus történet, ami jól esik a léleknek, főleg karácsony tájékán. Ebben a könyvben megtudhatjuk, hogy Serena hogyan dolgozza fel az édesapja halálát két év elteltével. S azt is, hogy milyen egy érző szívű fiúnak az, ha az akit nagyon szeret lassan kezdi elfelejteni és már meg sem ismeri.
Számomra hatalmas kedvenc lett.

_______________________________________

❝De mi van akkor, ha… Mi van akkor, ha senki nincs, akit nekem szántak? Bármennyire is szeretném azt hinni, hogy mindenkinek van egyvalakije, aki direkt neki született, mégiscsak New Yorkban nőttem fel. Láttam a hatalmas tömegben az emberek üres tekintetét, és hogy – bár folyton óriási mennyiségű ember veszi őket körül – teljesen egyedül vannak. Vannak, akik magányosan végzik.
Mert az élet nem mindenkihez egyformán kedves.❞


❝Próbál valami kapaszkodót találni a szülei múltjához, miközben én meg úgy érzem, hogy a jövőm szép lassan elillan.❞



❝(…), hogy most ébredtem rá, hogy megvan ez a szokásom, hogy elrohanok, ha valaki túlságosan közel kerül hozzám érzelmileg. Mivel megszoktam, hogy az emberek (…) elhagynak.❞





Köszönöm, hogy végig olvastad ezt a bejegyzést!
xoxo
Ria♥

2019. november 11., hétfő

Szabó Tamás: Holdvíz – könyvajánló


Már a megjelenés óta szemezek ezzel a kötettel és a Dream válogatás nyereményjátékának köszönhetően hamar hozzám is került, amit innen is nagyon szépen köszönök a Maxim kiadónak.


Fülszöveg:
Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma?


Értékelés: 4«

Borító: 5/5

Oldalak száma: 368 oldal

Kiadó: Maxim kiadó

Először is, amit mindenki lát, az a gyönyörű borító. Eszméletlen gyönyörű, rabul ejtett már akkor, amikor rátaláltam a neten. Még el sem olvastam a fülszöveget, már repült is a kívánságlistámra – pedig én aztán ilyent nem szoktam csinálni.

Az egész történet az 1990-es években kezdődik és rengeteg tabu témát feszeget. Kicsit más volt számomra ebben a korban olvasni, hiszen általában olyan könyveket olvasok, amik napjainkban – vagy legalábbis a 2000-es években játszódnak.
De nagyon hamar hozzá tudtam szokni az időhöz, én ugyan 2000-ben születtem mégis azokat a régi zenéket, amik előfordulnak a könyvben én a mai napig imádom – hiszen édesanyám rengeteget hallgatta ezeket a csodás dalokat, amikor kicsi voltam.
Bonanza Banzai? Már meg is vett magának!

~ Induljon a banzáj
Essen szét a ház
Legyen úrrá rajtunk
Az aktuális láz ~

A történetben Zoli életét követhetjük nyomon, az ő érzéseibe leshetünk bele és az ő szemén át élhetjük át az eseményeket. Egy nagyon jószívű, okos, tehetséges – és a leírtak alapján helyes – fiú, aki tele van szeretettel.

Mint ahogy a fülszöveg is elárulja, Zoli megtudja, hogy meghal az apja; a rettegett gonosz – és számomra így is irritáló – személy, aki rettegésben tartott már sok embert élete során. A fiú a hagyatéki tárgyaláson megtudja, hogy van egy húga. Ez után kezdenek beindulni az események. Elkezdődik a nyomozás a titokzatos hugica után. A fő szála a történetnek egyértelműen a kettejük kapcsolatát mutatja be. Milyen lehet felnőtt fejjel megtudni, hogy az embernek van egy testvére és az egész gyerekkorát nélküle kellett leélnie, amit már sohasem tud igazán pótolni?
Zoli teljesen máshogy éli az egész történetet meg.

A fülszöveg rengeteg mindent nagyon ügyesen kikerül – és hiába is szeretnék nem spoilerezni ebben a bejegyzésben, ha ezt kihagynám nem tudnám teljesen átadni azt amit a könyv miatt éreztem.

SPOILER kezdete   A fülszöveg nagyon ügyesen kikerüli többek közt azt, hogy ez a történet – részben – egy testvérszerelemről szól (…) Én ebben a témában még nem olvastam, de nagyon izgalmas volt olvasni és Zolival átélni, hogy milyen a tiltott gyümölcs.
A fiú rengeteget őrlődik ezen magában, nagyon sokáig próbálja elfojtani magában a vágyat és a szerelmet Noémi iránt. Végül pedig kiderül, hogy a lány is így érez iránta. Folytatódik a bonyodalom.  SPOILER vége.

Noémi csak úgy keresi a bajt, és egy napon elrabolja őt egy egész Brazíliát rettegésben tartót maffiavezér. Az elrablást megelőzően a lánynak esélye nyílik telefonálni titokban Zolinak és az édesanyjának, majd ők mindent hátrahagyva a megmentésére sietnek.

SPOILER kezdete – Tehát, mint már mondtam, a fülszöveg több dolgot is nagyon ügyesen és rafináltan kikerül, mint például azt, hogy a rettegett maffiavezér, aki Noémit fogságban tartja egy undorító pedofil férfi. Akinek egy teljes szobája van tele fiatal – 6 év körüli – kisfiúkkal, akikkel, ha kedve tartja eljátszadozik… Gyomorforgató és szívszorító volt számomra ezeket a részeket olvasni. Ez a negatívum volt az egyetlen, ami miatt a könyvtől elvettem egy egész csillagot.   SPOILER vége.

Nem szeretnék az eseményekből többet elárulni.

Úgy gondolom, hogy ez a történet nagyon szépen és részletesen lett felépítve, rengeteg tabu témát feszegetve és részletezve. A szereplőket tudtam szeretni, megtudtam érteni őket és a tetteiket. A helyszíneket imádtam, mintha végre utazhattam volna! New York, Budapest, Pécs, Róma stb. A zenéket, a humort, a kort, a szójátékokat szintén nagyon szerettem. Az egész történet annyira fordulatos volt, hogy ha az ember egy oldalt, vagy egy fejezetet átugrott volna, már az egész történet fonalát elvesztette volna, annyira gyorsan változtak az események. A könyv egyértelműen olvastatja magát. A kidolgozás és a szerző humora nekem nagyon tetszett. Fordulatokból nem volt hiány az egyszer biztos, még akkor sem mikor az olvasó azt hinné, hogy már tényleg vége a történetnek. A szerző még a végén is be tudott csempészni egy nagyon nagy csavart.
A történet végét én teljesen korrektnek éreztem, szerintem ez egy tökéletes befejezése volt Zoli és Noémi történetének.


Kedvenc idézeteim:

„Mindenem megvan, szuper zsebpénz, drága verda, sportsikerek, de akkor is hiányzik valami. Illetve valaki. Egy lány az életemből. Túl régóta vagyok egyedül. Bár lenne végre valaki, akit szerethetek!”
 ○♥○


„Istenem, több csavar van a családunk történetében, mint egy kibaszott barkácsüzletben!”
 ○♥○


„Aznap is csak vég nélkül bámultam a fejfáját, azzal a két hibásnak tűnő évszámmal, nemcsak őt siratva közben, hanem magamat is, és azt a három soha vissza nem térő évet, ami a legszebb volt az életemben.”





Köszönöm, hogy végig olvastad ezt a bejegyzést!
xoxo
Ria

2019. szeptember 29., vasárnap

Rachael Lippincott – Két lépés távolság vélemény + búcsú egy CF-es barátnőmtől


Sziasztok! Még nyár közepén sikerült beszereznem ezt a csodás könyvet, akkor még nem volt konkrét okom – azon kívül, hogy szeretem a romantikus történeteket és sok jót hallottam róla – de aztán…

Fülszöveg:
Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?


Rachael Lippincott: Két lépés távolság 

Értékelés: 5
Kedvencem, Ajánlom

Borító: 4,5/5

Oldalak száma: 270 oldal

Kiadó: Maxim kiadó




Ez a könyv egy csoda, de tényleg, lelke van. Gyönyörűszép és fájdalmas lelke van. Sikerült kiolvasnom és már a könyv elején tudtam, hogy ez a könyv hatalmas kedvencem lesz.

A történet két Cisztás Fibrosis-ban élő fiatalról szól. Mint ahogy azt a fülszöveg is mutatja, ők ketten egymásba szeretnek, de nem érhetnek egymáshoz, ugyanis elkaphatják egymás baktériumait. Minimum három lépést kell egymástól tartaniuk, tehát nincs ölelés, nincs kézfogás, nincs csók. Nincs semmi személyes érintkezés.

A könyvben megismerhetjük milyen is ez a betegség, hogy mi mindent vesz ez el egy gyermek, fiatal, ember életéből. Mindent a betegség irányít. Minden nap a gyógyszerekről szól. S nem lehet tudni, hogy meddig lesz holnap.

Különlegesség a könyvben, hogy a főszereplőnk, Stella a betegséggel kapcsolatban YouTube videókat készít, ezzel megosztja a tapasztalatait és életét a világgal. Hasonlót eddig még ilyen szempontból – sem – sikerült még olvasnom.

A szerelmi szál valami csodálatos lett, tele van érzelemmel és valós érzésekkel. Ennek a történetnek hála el tudom hinni, hogy valóban létezik igazi szerelem, mindegy, hogy milyen, de létezik. Stella és Will kapcsolata teljesen valósnak érződött. Mindent át tudtam élni. Az ő történetük az, amit egyszer mindenkinek meg kell ismernie!

Stella és Will karakterfejlődése nagyon látványos és észrevehető volt. Megmutatta az írónő, hogy a szerelem megváltoztathatja az ember életét és ez által magát az embert is. Mind a két szereplővel könnyen tudtam azonosulni és átérezni miken mehetnek át az életért és egymásért.
Köszönöm, hogy elolvashattam és megismerhettem egy CF-es életét.

Kedvenc idézetek:


„Szeretem őt. És épp készül örökre kilépni az életemből, hogy élhessek.
— Kérlek, csukd be a szemed! — kérlel, és az álla megfeszül. — Engedj elmenni!”
 ○♥○
„Felállunk, és felnézünk az égre. A csillagok mintha karnyújtásnyira lennének. Elég fényesek és közeliek ahhoz, hogy felnyúljunk és megragadjuk őket.”
 ○♥○
„Nem lesz több kórház. Nem fogok többé fehérre meszelt épületekben rostokolni a világ minden táján, miközben az orvosok egyik gyógyszert, egyik kezelést próbálják ki a másik után, és egyik sem hat.”
○♥○




Búcsú egy CF-es barátnőmtől:

Idén nyáron egy szörnyű hírrel szembesültem. Egyik reggel görgettem a Facebook kezdőlapot és szembejött velem egy kép, ami egy égő gyertyát ábrázolt, a barátnőm oldaláról lett közzé téve. Elolvastam mi állt a bejegyzésben… Bella hosszan tartó küzdelem után végleg megpihent 2019. július 29-én. Pislogtam, rá akartam írni, hogy ez csak egy rossz vicc igaz? Többször elolvastam a bejegyzést, hogy jól értelmezem-e amit írnak. Sajnos jól értelmeztem. Sokkot kaptam és a szüleimhez mentem, sokkos állapotban elmondtam nekik, hogy mit olvastam, mi történt az én drága barátnőmmel.

Sírtam. Sírtam. És csak sírtam.

Drága Barátnőm!

Egy éve még az érettségi szóbelire várva hülyéskedtünk együtt, nevettünk és együtt néztük át a tételeket még az utolsó pillanatokban is. Egy éve még együtt ültünk a banketten, emlékszel Bella? Egy éve szeptemberben még együtt kezdtünk neki ennek a technikus képzésnek, azt terveztük, hogy egy helyre megyünk majd gyakorlatra, hogy később egy helyre megyünk majd dolgozni…

Az a négy év alatt, amit együtt éltünk át egészen az érettségiig, emlékszel mennyit nevettünk? Mindent megosztottunk egymással.

Sosem beszéltél a betegséged nevéről, így nem is tudtam, hogy ez a könyv leírja a betegséged részleteit. Egészen addig amíg a temetés után nem találkoztam egy barátnőmmel, akinek meséltem rólad, a betegséged tüneteiről és ő egyből rávágta, hogy Nem az a betegség, ami a Két lépés távolságban van? Aztán ahogy haza értem utána néztem mindennek. 

Minden stimmelt. 

CF-es voltál. Megértem, hogy nem akartál róla sohasem beszélni.

Már mindent értek drága barátnőm, tudom már miken mehettél át minden egyes nap. Annyira erős voltál. Annyira hiányzol. Még mindig nem tudom felfogni, hogy egy ilyen csupaszív lánynak ilyen hamar el kellett mennie.

De már tudom, hogy egy jobb helyen vagy, egy olyan helyen. ahol már nem fáj az ha levegőt kell venned. Egy igazi harcos vagy, remélem tudod.

Remélem láttad onnan fentről, hogy mennyi ember megjelent a temetéseden, hogy végső búcsút vegyen Tőled. Rengeteg ember szeretett/szeret téged, rengeteg embernek hiányzol rettenetesen. Köztük nekem is. Úgy hiányzol.

Én próbáltam erős lenni, én tényleg próbáltam 19 éves fejjel erős lenni, de a szívem szakadt meg ott a temetésen, egy rész magamból veled együtt elment… Most is a könnyeim társaságában írom neked ezeket a sorokat, melyeket már talán nem fogsz onnan fentről látni, de mindenképpen el szerettem volna búcsúzni tőled, akkor is ha ez rettenetesen fáj is…

Kérlek ne haragudj rám az miatt, hogy az utóbbi időben alig beszéltünk, de tudnod kell, hogy te voltál az egyik legjobb barátnőm és rettenetesen hiányzol. Nincs olyan nap amikor ne gondolnék rád. Mindig próbálok a szép emlékeinkre gondolni, néha nagyon nehéz. Sokszor akkor is elsírom magam, ha csak a jó emlékekre gondolok. Nagyon hiányzol. Annyi minden van, amit nem tudtam még neked elmondani és tudom, hogy már nem lesz rá alkalmam…

Nagyon szeretlek, remélem tudod, és mindig nagyon fogsz hiányozni.
Szomorú szívvel búcsúzik tőled barátnőd, Ria.