Sziasztok! Még születésnapomra kaptam az egyik legjobb barátnőmtől és most sort kerítettem erre a kötetre is. Ez volt az első könyvem az írónőtől, és biztosan nem is az utolsó, hiszen nagyon megfogott a stílusa és ahogyan ír. A történet magával ragadott és bízom benne, hogy minden könyvében találok egy ilyen pluszt, mint ahogyan ebben is.
Fülszöveg:
Mi mindent
érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy
éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért
küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira
összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve
belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az
ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn
mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos
titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn
számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a
fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a
kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az
esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és
kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél
arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem
szakíthat el.
 |
| Colleen Hoover: Vallomás |
Értékelés: 4,5
Borító: 5/5
Oldalak száma: 344 oldal
A történetet teljesen valóságszerűnek éreztem, az egész könyvet átszövi a sors keze és a festészet. Hiszen a való életben is történhetnek olyan megdöbbentő, szomorú vagy éppen boldog dolgok mint itt. A betegségek a való életben sem válogatnak, csak lecsapnak, ami ellen mi nem tehetünk semmit. A valóságban is vannak olyan önző emberek, akik azt mondják a te – vagy éppen egy szeretted – javát szolgálják a cselekedeteik, pedig ez nem így van. Sajnos a mi világunkban is vannak erőszakos emberek, olyan emberek akik képesek bántani egy nőt csak azért, mert ő nem azt akarja amit a másik fél. Ezek mind előfordulnak a kötetben, mint ahogy a mi világunkban is – sajnos.
A történet első fejezete – ugyanúgy mint az utolsó – kifacsarta a szívemet a szomorú történetével. Adam ugyan csak ebben a kép részben mutatkozik meg mint valós személy, mégis az egész könyvben végig ott van, mint egy gondolat.
Auburn egész fiatalon elveszíti a szerelmét, ami végig is kíséri az egész könyvet. Egy erős karaktert láttam benne, és könnyen tudtam vele azonosulni. Nagyon tetszett az a bátorság ami a végén belőle áradt. Mindent meg tudtam érteni amit tett, hiszen mindenre kaptam logikus – vagy érzelmekkel teli – választ. Közte és Owen között már az első alkalommal észrevehető a tűz és az a szikra ami egymáshoz köti őket. Ó, és az a fordulatos csavar a végén, hogy őket már több éve összeköti valami!
Owen számomra az elejétől kezdve egy szimpatikus karakter volt. Egy igazán tehetséges festőt testesít meg. A könyv elején úgy érzetem ez valami olyan sztori lesz ahol a fiú már régóta kinézte magának a lányt és, mintha mindent tudna róla. Ez a szála a történetnek tele volt izgalommal és kérdőjellel, hiszen mindenre számítottam csak arra nem ami valójában történt. A kötet utolsó pár lapja felé tartva rengeteg kérdés tátongott még bennem, amikre szinte azonnal, egyszerre kaptam választ, ami lesokkolt. Fordulatos könyv volt, szimpatikus főszereplőkkel és tanulságos leckékkel. A festészet és a sors végig kéz a kézben járt ami kifejezetten tetszett, a sors indít egyedül, majd a végéig kíséri a festészet.
Szépen volt felépítve a történet, minden meg volt magyarázva. A könyv olvasása után sem éreztem úgy, hogy kérdőjelek vannak bennem, mert valamit nem válaszolt meg az író. Minden kérdésemre választ kaptam, legfőképpen a legutolsó részben, hogy mi történt korábban – Owen szemszögéből. Az írónőnek sikerült ennél a résznél megsiratnia, főleg két bizonyos mondattal, (amit egy későbbi könyv bejegyzésében tervezek bővebben kifejteni).
„Istenem, olyan fiatal!”
„A halálnak csak az öregekért lenne szabad eljönnie.”
A kedvenc szereplőim: Auburn Mason Reed, Owen Gentry valamint Adam.
Összességében nekem tetszett ez a könyv és nagyon megfogott vele az író, így tervezek tőle mást is olvasni. Ez a történet mély nyomot hagyott a szívemben és lesokkolt. Remélem Colleen Hoover további könyvei is hasonlóképpen hatnak majd rám.
Kedvenc idézeteim:
„Tetszik, ha megbámul, mert már nagyon rég
nem éreztem úgy, hogy bárki is szépnek találna. Ez a fiú pedig
most olyan fürkész tekintettel mered rám, olyan elégedetten és
tüzesen figyel, hogy nekem az is megfelelne, ha az este hátralévő
részében csak ezt csinálnánk, némán stírölnénk egymást.
Imádom, hogy lesüti a szemét, mert imádom, hogy zavarban van. Az ember csakis akkor jön zavarba, ha érdekli, mit gondol róla a másik.”
„Önzetlenség. Minden kapcsolatnak ez kéne, hogy legyen az alapja. Ha valaki igazán szeret téged, akkor sokkal fontosabb neki az élvezet, amit ő okoz teneked, mint amit te okozol őneki.”
„Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.”
Köszönöm, hogy benéztél a blogra!
xoxo
Ria
