Rachael Lippincott – Két lépés távolság vélemény + búcsú egy CF-es barátnőmtől

Sziasztok! Még nyár közepén sikerült beszereznem ezt a csodás könyvet, akkor még nem volt konkrét okom – azon kívül, hogy szeretem a romantikus történeteket és sok jót hallottam róla – de aztán…

Fülszöveg:

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?

Rachael Lippincott: Két lépés távolság 

Értékelés: 5

Kedvencem, Ajánlom

Borító: 4,5/5

Oldalak száma: 270 oldal

Kiadó: Maxim kiadó

Ez a könyv egy csoda, de tényleg, lelke van. Gyönyörűszép és fájdalmas lelke van. Sikerült kiolvasnom és már a könyv elején tudtam, hogy ez a könyv hatalmas kedvencem lesz.

A történet két Cisztás Fibrosis-ban élő fiatalról szól. Mint ahogy azt a fülszöveg is mutatja, ők ketten egymásba szeretnek, de nem érhetnek egymáshoz, ugyanis elkaphatják egymás baktériumait. Minimum három lépést kell egymástól tartaniuk, tehát nincs ölelés, nincs kézfogás, nincs csók. Nincs semmi személyes érintkezés.

A könyvben megismerhetjük milyen is ez a betegség, hogy mi mindent vesz ez el egy gyermek, fiatal, ember életéből. Mindent a betegség irányít. Minden nap a gyógyszerekről szól. S nem lehet tudni, hogy meddig lesz holnap.

Különlegesség a könyvben, hogy a főszereplőnk, Stella a betegséggel kapcsolatban YouTube videókat készít, ezzel megosztja a tapasztalatait és életét a világgal. Hasonlót eddig még ilyen szempontból – sem – sikerült még olvasnom.

A szerelmi szál valami csodálatos lett, tele van érzelemmel és valós érzésekkel. Ennek a történetnek hála el tudom hinni, hogy valóban létezik igazi szerelem, mindegy, hogy milyen, de létezik. Stella és Will kapcsolata teljesen valósnak érződött. Mindent át tudtam élni. Az ő történetük az, amit egyszer mindenkinek meg kell ismernie!

Stella és Will karakterfejlődése nagyon látványos és észrevehető volt. Megmutatta az írónő, hogy a szerelem megváltoztathatja az ember életét és ez által magát az embert is. Mind a két szereplővel könnyen tudtam azonosulni és átérezni miken mehetnek át az életért és egymásért.

Köszönöm, hogy elolvashattam és megismerhettem egy CF-es életét.

Kedvenc idézetek:

„Szeretem őt. És épp készül örökre kilépni az életemből, hogy élhessek.

— Kérlek, csukd be a szemed! — kérlel, és az álla megfeszül. — Engedj elmenni!”

 ○♥○

„Felállunk, és felnézünk az égre. A csillagok mintha karnyújtásnyira lennének. Elég fényesek és közeliek ahhoz, hogy felnyúljunk és megragadjuk őket.”

 ○♥○

„Nem lesz több kórház. Nem fogok többé fehérre meszelt épületekben rostokolni a világ minden táján, miközben az orvosok egyik gyógyszert, egyik kezelést próbálják ki a másik után, és egyik sem hat.”

○♥○

Búcsú egy CF-es barátnőmtől:

Idén nyáron egy szörnyű hírrel szembesültem. Egyik reggel görgettem a Facebook kezdőlapot és szembejött velem egy kép, ami egy égő gyertyát ábrázolt, a barátnőm oldaláról lett közzé téve. Elolvastam mi állt a bejegyzésben… Bella hosszan tartó küzdelem után végleg megpihent 2019. július 29-én. Pislogtam, rá akartam írni, hogy ez csak egy rossz vicc igaz? Többször elolvastam a bejegyzést, hogy jól értelmezem-e amit írnak. Sajnos jól értelmeztem. Sokkot kaptam és a szüleimhez mentem, sokkos állapotban elmondtam nekik, hogy mit olvastam, mi történt az én drága barátnőmmel.

Sírtam. Sírtam. És csak sírtam.

Drága Barátnőm!

Egy éve még az érettségi szóbelire várva hülyéskedtünk együtt, nevettünk és együtt néztük át a tételeket még az utolsó pillanatokban is. Egy éve még együtt ültünk a banketten, emlékszel Bella? Egy éve szeptemberben még együtt kezdtünk neki ennek a technikus képzésnek, azt terveztük, hogy egy helyre megyünk majd gyakorlatra, hogy később egy helyre megyünk majd dolgozni…

Az a négy év alatt, amit együtt éltünk át egészen az érettségiig, emlékszel mennyit nevettünk? Mindent megosztottunk egymással.

Sosem beszéltél a betegséged nevéről, így nem is tudtam, hogy ez a könyv leírja a betegséged részleteit. Egészen addig amíg a temetés után nem találkoztam egy barátnőmmel, akinek meséltem rólad, a betegséged tüneteiről és ő egyből rávágta, hogy Nem az a betegség, ami a Két lépés távolságban van? Aztán ahogy haza értem utána néztem mindennek. 

Minden stimmelt. 

CF-es voltál. Megértem, hogy nem akartál róla sohasem beszélni.

Már mindent értek drága barátnőm, tudom már miken mehettél át minden egyes nap. Annyira erős voltál. Annyira hiányzol. Még mindig nem tudom felfogni, hogy egy ilyen csupaszív lánynak ilyen hamar el kellett mennie.

De már tudom, hogy egy jobb helyen vagy, egy olyan helyen. ahol már nem fáj az ha levegőt kell venned. Egy igazi harcos vagy, remélem tudod.

Remélem láttad onnan fentről, hogy mennyi ember megjelent a temetéseden, hogy végső búcsút vegyen Tőled. Rengeteg ember szeretett/szeret téged, rengeteg embernek hiányzol rettenetesen. Köztük nekem is. Úgy hiányzol.

Én próbáltam erős lenni, én tényleg próbáltam 19 éves fejjel erős lenni, de a szívem szakadt meg ott a temetésen, egy rész magamból veled együtt elment… Most is a könnyeim társaságában írom neked ezeket a sorokat, melyeket már talán nem fogsz onnan fentről látni, de mindenképpen el szerettem volna búcsúzni tőled, akkor is ha ez rettenetesen fáj is…

Kérlek ne haragudj rám az miatt, hogy az utóbbi időben alig beszéltünk, de tudnod kell, hogy te voltál az egyik legjobb barátnőm és rettenetesen hiányzol. Nincs olyan nap amikor ne gondolnék rád. Mindig próbálok a szép emlékeinkre gondolni, néha nagyon nehéz. Sokszor akkor is elsírom magam, ha csak a jó emlékekre gondolok. Nagyon hiányzol. Annyi minden van, amit nem tudtam még neked elmondani és tudom, hogy már nem lesz rá alkalmam…

Nagyon szeretlek, remélem tudod, és mindig nagyon fogsz hiányozni.

Szomorú szívvel búcsúzik tőled barátnőd, Ria.