Sziasztok! Még nyár
közepén sikerült beszereznem ezt a csodás könyvet, akkor még nem volt konkrét
okom – azon kívül, hogy szeretem a romantikus történeteket és sok jót hallottam
róla – de aztán…
Fülszöveg:
Szerethetsz valakit,
akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete
minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy
új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három
lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni
merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek
rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni
kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania
magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a
szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy
kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes
lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?
 |
| Rachael Lippincott: Két lépés távolság |
Értékelés: 5
Kedvencem, Ajánlom
Borító: 4,5/5
Oldalak száma: 270
oldal
Kiadó: Maxim kiadó
Ez a könyv egy csoda,
de tényleg, lelke van. Gyönyörűszép és fájdalmas lelke van. Sikerült kiolvasnom
és már a könyv elején tudtam, hogy ez a könyv hatalmas kedvencem lesz.
A történet két Cisztás
Fibrosis-ban élő fiatalról szól. Mint ahogy azt a fülszöveg is mutatja, ők
ketten egymásba szeretnek, de nem érhetnek egymáshoz, ugyanis elkaphatják
egymás baktériumait. Minimum három lépést kell egymástól tartaniuk, tehát nincs
ölelés, nincs kézfogás, nincs csók. Nincs semmi személyes érintkezés.
A könyvben
megismerhetjük milyen is ez a betegség, hogy mi mindent vesz ez el egy gyermek,
fiatal, ember életéből. Mindent a betegség irányít. Minden nap a gyógyszerekről
szól. S nem lehet tudni, hogy meddig lesz holnap.
Különlegesség a
könyvben, hogy a főszereplőnk, Stella a betegséggel kapcsolatban YouTube
videókat készít, ezzel megosztja a tapasztalatait és életét a világgal.
Hasonlót eddig még ilyen szempontból – sem – sikerült még olvasnom.
A szerelmi szál valami
csodálatos lett, tele van érzelemmel és valós érzésekkel. Ennek a történetnek
hála el tudom hinni, hogy valóban létezik igazi szerelem, mindegy, hogy milyen,
de létezik. Stella és Will kapcsolata teljesen valósnak érződött. Mindent át
tudtam élni. Az ő történetük az, amit egyszer mindenkinek meg kell ismernie!
Stella és Will
karakterfejlődése nagyon látványos és észrevehető volt. Megmutatta az írónő,
hogy a szerelem megváltoztathatja az ember életét és ez által magát az embert
is. Mind a két szereplővel könnyen tudtam azonosulni és átérezni miken mehetnek
át az életért és egymásért.
Köszönöm, hogy
elolvashattam és megismerhettem egy CF-es életét.
Kedvenc idézetek:
„Szeretem őt. És épp
készül örökre kilépni az életemből, hogy élhessek.
— Kérlek, csukd be a
szemed! — kérlel, és az álla megfeszül. — Engedj elmenni!”
○♥○
„Felállunk, és
felnézünk az égre. A csillagok mintha karnyújtásnyira lennének. Elég fényesek
és közeliek ahhoz, hogy felnyúljunk és megragadjuk őket.”
○♥○
„Nem lesz több kórház.
Nem fogok többé fehérre meszelt épületekben rostokolni a világ minden táján,
miközben az orvosok egyik gyógyszert, egyik kezelést próbálják ki a másik után,
és egyik sem hat.”
○♥○
Búcsú egy CF-es barátnőmtől:
Idén nyáron egy szörnyű
hírrel szembesültem. Egyik reggel görgettem a Facebook kezdőlapot és szembejött
velem egy kép, ami egy égő gyertyát ábrázolt, a barátnőm oldaláról lett közzé
téve. Elolvastam mi állt a bejegyzésben… Bella hosszan tartó küzdelem után
végleg megpihent 2019. július 29-én. Pislogtam, rá akartam írni, hogy ez csak
egy rossz vicc igaz? Többször elolvastam a bejegyzést, hogy jól értelmezem-e
amit írnak. Sajnos jól értelmeztem. Sokkot kaptam és a szüleimhez mentem,
sokkos állapotban elmondtam nekik, hogy mit olvastam, mi történt az én drága
barátnőmmel.
Sírtam. Sírtam. És csak
sírtam.
Drága Barátnőm!
Egy éve még az
érettségi szóbelire várva hülyéskedtünk együtt, nevettünk és együtt néztük át a
tételeket még az utolsó pillanatokban is. Egy éve még együtt ültünk a banketten,
emlékszel Bella? Egy éve szeptemberben még együtt kezdtünk neki ennek a
technikus képzésnek, azt terveztük, hogy egy helyre megyünk majd gyakorlatra,
hogy később egy helyre megyünk majd dolgozni…
Az a négy év alatt,
amit együtt éltünk át egészen az érettségiig, emlékszel mennyit nevettünk?
Mindent megosztottunk egymással.
Sosem beszéltél a
betegséged nevéről, így nem is tudtam, hogy ez a könyv leírja a betegséged
részleteit. Egészen addig amíg a temetés után nem találkoztam egy barátnőmmel,
akinek meséltem rólad, a betegséged tüneteiről és ő egyből rávágta, hogy Nem
az a betegség, ami a Két lépés távolságban van? Aztán ahogy haza értem
utána néztem mindennek.
Minden stimmelt.
CF-es voltál. Megértem, hogy nem
akartál róla sohasem beszélni.
Már mindent értek drága
barátnőm, tudom már miken mehettél át minden egyes nap. Annyira erős voltál.
Annyira hiányzol. Még mindig nem tudom felfogni, hogy egy ilyen csupaszív
lánynak ilyen hamar el kellett mennie.
De már tudom, hogy egy
jobb helyen vagy, egy olyan helyen. ahol már nem fáj az ha levegőt kell venned.
Egy igazi harcos vagy, remélem tudod.
Remélem láttad onnan
fentről, hogy mennyi ember megjelent a temetéseden, hogy végső búcsút vegyen Tőled. Rengeteg ember szeretett/szeret téged, rengeteg embernek hiányzol
rettenetesen. Köztük nekem is. Úgy hiányzol.
Én próbáltam erős
lenni, én tényleg próbáltam 19 éves fejjel erős lenni, de a szívem szakadt meg
ott a temetésen, egy rész magamból veled együtt elment… Most is a könnyeim
társaságában írom neked ezeket a sorokat, melyeket már talán nem fogsz onnan
fentről látni, de mindenképpen el szerettem volna búcsúzni tőled, akkor is ha
ez rettenetesen fáj is…
Kérlek ne haragudj rám
az miatt, hogy az utóbbi időben alig beszéltünk, de tudnod kell, hogy te voltál
az egyik legjobb barátnőm és rettenetesen hiányzol. Nincs olyan nap amikor ne
gondolnék rád. Mindig próbálok a szép emlékeinkre gondolni, néha nagyon nehéz.
Sokszor akkor is elsírom magam, ha csak a jó emlékekre gondolok. Nagyon
hiányzol. Annyi minden van, amit nem tudtam még neked elmondani és tudom, hogy
már nem lesz rá alkalmam…
Nagyon szeretlek,
remélem tudod, és mindig nagyon fogsz hiányozni.
Szomorú szívvel
búcsúzik tőled barátnőd, Ria.
