Sziasztok! Egy újabb könyvajánlóval érkeztem nektek mára, ugyanis áprilisban kiolvastam A fiúknak, akiket valaha szerettem című könyvet, ami hatalmas nagy kedvencem lett. Ez a könyv egy nagyon édes kis történet és ezekben az időkben nekem pontosan ilyenre volt szükségem. Habár szerintem már mind hallottatok róla, vagy legalábbis a legtöbben.
Biztos rengetegen láttátok már azt a filmet, amelyet ebből a könyvből készített a Netflix, bevallom én is előbb láttam ezt, minthogy olvastam volna a könyvet. De a könyv nagyon sokat hozzá ad a történethez, és nem teljesen hű a film a könyvhöz. Pár jelenet teljesen át lett alakítva, és természetesen voltak jó részek amik ki lettek hagyva. De szerintem a kettő együtt igazán élvezetes lehet. Én külön-külön imádtam mind a kettőt.
Fülszöveg:
Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.
____________♥___________
„Tudod milyen érzés úgy szeretni valakit, hogy alig bírod elviselni,
és közben tudni, hogy ő soha nem fog ugyanígy érezni?”
_________
A történet a Covey családról szól, pontosabban pedig Lara Jean meséli el azt, hogy hogy éli meg a mindennapjait egy átlagos középiskolás 11. osztályos lányként. Lara Jean 17 éves, a nővérével Margot-val, a kishúgával Kittyvel és az édesapjukkal élik mindennapjaikat. Mivel a lányok édesanyja meghalt még akkor amikor ők kicsik voltak.
Lara Jean egy pávakék kalapdobozban tart öt, számára nagyon fontos levelet. Azért fontosak számára, mert akkor írta őket amikor szerelmes volt, ezek szerelmeslevelek öt különböző fiúnak. Ezeket a leveleket a lány magának tartogatta, ezek igazából csak búcsúlevelek, amiket nem akar soha elküldeni a címzetteknek. Hatalmas baj lenne, ha valahogy kikerülnének, nemde?
____________♥___________
„Az biztos, hogy jó érzés egy csapat részének lenni, azt érezni, hogy
az ember tartozik valahová.”
_________
De a levelek megérkeznek a címzettekhez, ezzel rengeteg bonyodalmat hozva Lara Jean életébe. Az események csak itt indulnak be igazán. Valahogy meg kell oldania az egészet egyedül, úgy hogy nem kérdheti ki a nővére tanácsát, vagy segítségét. Egyrészt azért mert a világ másik felén van – Skóciában. Másrészt pedig azért mert nem akarja, hogy azt érezze, hogy elárulta a saját testvérét.
Valójában a levelek kikerülése nem is akkora gond ha így rátalál az emberre a szerelem végül, nem? Peter Kavinsky, minden lány álma. Azért egész jól hangzik.
Peter-nek szüksége van Lara Jean-re, és a lánynak is rá. De vajon csak mint egy álkapcsolat vagy lesz ebből egy valós is?
____________♥___________
„Manapság mit tudnak a fiatalok a szerelemről és az életről?”
_________
Értékelés: 5/5
Borító: 4/5
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 358 oldal
Fejezetek száma: 72 fejezet
Műfaj: romantikus
Kedvenc szereplőim: Lara Jean, Kitty, Mr. Covey, Chris, Peter Kavinsky.
____________♥___________
„Nem akarok félni többé! Bátor akarok lenni! Azt akarom… hogy végre
elkezdődjön az életem! Szerelmes akarok lenni
egy olyan fiúba, aki viszontszeret!”
_________
Személyes véleményem:
Én ezt a könyvet nagyon szerettem.
Annyira édes és aranyos volt, ez most nagyon kellett a lelkemnek.
Szerettem a szereplőket, kivéve Margot, őt nagyon nem tudtam megkedvelni és ahogy egyre jobban közeledett a könyv vége, egyre jobban idegesített. Ehhez képest még Gen karakterét is jobban kedveltem.
Lara Jean története nekem nagyon tetszett, ő maga is egy jól felépített karakter volt. Tetszett a Song lányok közötti összetartás és szeretet.
Kitty és Mr. Covey számomra nagyon szórakoztató szereplők voltak, és Kitty viselkedése is tükrözte, hogy valójában ő még egy kislány.
Na és akkor ott van Kavinsky, imádtam. Tipikus álompasi szerintem.
A sztori szerintem különleges és egyedi volt, keveredett a technológia a régi időkkel.
Alig várom, hogy a trilógia utolsó két részét is el tudjam olvasni! :)
Köszönöm, hogy végig olvastad ezt a bejegyzét!
xoxo
Ria♥
A legutóbbi öt bejegyzést a linkekre kattintva tekintheted meg:
Stephen Chambers: Jane és a Hollókirály | könyvajánló
Tapodi Brigitta: A hajtű | könyvajánló
Catherine Rider: Csók Párizsban | könyvajánló
Újévi fogadalmak 2020. | book tag
2019 legjobb olvasmányai | lista
