Sziasztok! Ma egy újabb könyvről hoztam el nektek a véleményemet. Erről a csodálatos könyvről rettentő nehéz spiler nélkül beszélni. De igyekszem. :D
Fülszöveg:
Kisha
Raids vagyok, évekkel ezelőtt balesetet szenvedtem, aminek következtében
elveszítettem az emlékeim nagy részét. Mondjuk, mivel nem emlékszem rájuk, így
olyan, mintha meg sem történtek volna… Ahh, nem, ez nem elég drasztikus! Tehát
újra: évekkel ezelőtt egy tragikus baleset áldozatává váltam, aminek
következtében nem csak az emlékeimet, de önmagamat is elveszítettem. Fojtogat
az üresség, úgy érzem, nem találom a helyemet.
"–
Mi az, amire vágysz?
– Csak
szeretném visszakapni az elveszett emlékeimet. Mi több, újra akarom élni őket!
–
Biztos, hogy ez az, amire vágysz?"
Igent
mondtam, azonban jó pár dologgal nem számoltam.
Mit
tennél, ha előre tudnád, hogy el fogod veszíteni azt a személyt, aki újraírta a
jövődet? Beletörődnél, vagy küzdenél a sorsotok ellen?
“Egyszer
minden történet véget ér, csak sajnos van, amelyik hamarabb.”
 |
Ide kattintva megtekintheted a moly.hu-n!
|
A történet egy fiatal lányról szól akit a könyv elején már felnőttként ismerünk meg. Egy autóbaleset következtében a lány elveszíti az emlékeit, és valakit. Valakit aki nagyon fontos volt neki, de ő nem emlékszik sem rá, sem a közös emlékekre.
Majd eljön a lány születésnapja és a barátnőjétől egy nem mindennapi ajándékot kap. Végre lehetősége nyílik arra, hogy megtalálja a rég elveszett emlékeit.
A történet csak itt indul be igazán, Kisha időutazással vissza kerül a múltba, hogy újra átélje azt.
____________♥___________
„A
sorsunk mindig utol fog érni bennünket. Miért akarnánk tenni ellene?”
_________
Véleményem:
A történet nekem igazán ott indult be, amikor Kisha visszatér a múltba. Itt kezdtek csak történni – szerintem – az igazán érdekes részek. Itt úgy éreztem magam, mintha egy limonádé szerű, cuki sulis sztoriba csöppentem volna.
A történet felépítése nekem tetszett, az ahogyan bevezetett minket az írónő Kisha múltjába. A lány jelenét nem tudtam olyan jól átérezni, mint a múltját. A könyv 90%-a a főszereplőnk elveszett emlékeit tárja fel az olvasó előtt, a lány múltjával karöltve. Az írónő írásmódja továbbra is, nagyon tetszik nekem.
A szereplők érdekesek és különlegesek voltak. Derrick karakterét az elején nem igazán tudtam hova tenni, de aztán rájöttem, hogy ez a könyv bemutatja az első látásra szerelem fogalmát két fiatal szemszögéből. Egy igazán érdekes, vicces menő és szívmelengető férfi karaktert kaptunk.
Avery és Kisha tökéletesen kiegészítették egymást. Avery a kis szeleburdi, szókimondó, magabiztos legjobb barátnőt testesítette meg, míg Kisha inkább visszafogott és kissé talán önbizalom hiányos volt – szerintem.
Elle nagyi hatalmas forma volt, és nagyon szerettem.
Érdekes megközelítése volt az időutazásnak a jósnő. Habár ez volt az első időutazással kapcsolatos olvasmányom, ennek ellenére nekem tetszett ez a megoldás.
A könyv hatására elkezdtem azon gondolkozni, hogy én vajon mit tennék? Küzdenék a sors ellen, vagy inkább kihasználnám az időt, amennyi még maradt, arra, hogy elbúcsúzzak? Érdekes kérdés, így a könyv után.
Na, és ez az új borító! Egyszerűen gyönyörű!
Már nagyon várom a következő részt, úgy olvastam volna még tovább!
Remélem többet kaphatunk Derrick-ből, és Kisha története is máshogy fog végződni.
Nálam ötből öt csillagos olvasmány volt ez a történet, és már nagyon várom a folytatást!
____________♥___________
„Sokszor
azt kívántam, bárcsak ne emlékeznék rá, és akkor az összes nyavalyás érzésem,
fájdalmam talán örökre megszűnt volna. Máskor pedig hálás voltam azért, hogy
fáj, még ha úgy is éreztem, hogy belehalok a hiányába.”
_________
Nagyon szépen köszönöm az írónőnek, hogy meglepett engem is egy példánnyal. <3
Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a bejegyzést!
Legyen szép napod!
xoxo
Ria
