Christine Anne Colman: Elveszetten - értékelés

A két főszereplő Jason és Katlyn. Már a könyv elején beleszeretnek egymásba, kettejük történetét írja le az írónő.

Számomra nagyon hamar szerethető szereplőkké váltak már egészen a történet elején. Néha igazán felnőttes volt kettejük gondolkodás módja.

Jason személyében egy olyan férfi főhőst teremtett az írónő, aki nagyon könnyen szerethető és odafigyelő személynek bizonyult. Nagyon sok olyan történet/könyv jelent már meg, amelyben a férfi/fiú főszereplő megváltozik a női/lány főszereplő miatt.  De valahogy számomra ez a történet mégis más volt.

Katlyn a családjával együtt új városba költözik, ez által a lány új iskolába is megy. Ez a séma is ismerős lehet több embernek is, hiszen rengeteg könyv, film vagy éppen sorozat alap eleme ez a téma.

Jason az iskola népszerű, helyes álompasija, gazdag szülőkkel és olyan nézéssel amiért minden lány a lába előtt hever. De neki csak Katlyn kell.

Katlyn egy új diák, aki már az első napon belefut Jasonbe. Az első találkozásuk is rendkívül érdekes. A sztori hasonló több történethez is, mégis nagyon sok olyan dolog van benne, amit más hasonló könyvben még soha nem olvastam. Számomra más volt és nagyon hamar az egyik kedvenc kötetemmé vált.

Sok meglepetést tartogatott, főleg a befejezés. A romantikus regényektől megszokott happy end itt nem szerepelt. Igazán érdekes, ritka és fájdalmas befejezése lett a történetnek.

Az Elveszetten gyönyörű, könnyed és letehetetlen olvasmány, szívmelengető romantikus történet egy cseppnyi kis erotikával.

Én már nagyon várom a kötet folytatását (Megsebzetten), kíváncsi vagyok mi lesz végül Jason és Katlyn szerelmével, és hogyan lép túl a lány a fájdalommal teli múlton. Vajon a kettejük szerelme elbír egy ekkora terhet?

Ajánlás: 18 éves kortól ajánlott.

Christine Anne Colman: Elveszetten

Értékelés: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc idézetek:

«««

 „Az idegeim egy képzeletbeli lánchíd szélén állnak, készen arra, hogy leugorjanak a mély vízbe, az ismeretlen sötétség hívogató szavára.”

«««

 „A legjobb barátnőtől való búcsúzás mindig nehéz. Tudom, ez nem az utolsó alkalom, amikor látom és boldog perceket töltünk még együtt, de vannak idők, amikor nagyobb szükségem lenne a tanácsaira és megnyugtató ölelésére, mint bármi másra. Ő olyan, mint a nővérem, aki vigasztal, ha összetörik a szívemet, és kisegít a bajból. Falaz, amikor szükségem van rá. Bármikor végighallgatja a hisztimet, akár az éjszaka közepén is. Egy ilyen barát felbecsülhetetlen, és ezért is szeretem.”

««« 

 „Nem tudjuk mindig befolyásolni az eseményeket. Bármennyire is fájdalmas, aminek meg kell történnie, az nem fog máshogy alakulni, akármennyire is akarnánk.”